Lumea și timpul / Világ és idő
Albert Mária
Lumea și timpul - Despre Dispariții de Elise WilkÎmi amintesc și acum prima impresie produsă de drama Dispariții a Elisei Wilk. Am primit textul în martie 2019, știind că va trebui să-l traduc în limba maghiară la cererea regizorului Sebestyén Aba. Nu a fost prima întâlnire cu o dramă scrisă de Elise Wilk, nici prima traducere după un text scris de ea: Pisica verde (disponibil pe LiterNet aici), Avioane de hârtie (disponibil pe LiterNet aici), S-a întâmplat într-o joi (disponibil pe LiterNet aici) sau Exploziv au însemnat toate procese de traducere pline de provocări și satisfacții, fie că le-am tradus eu, fie că am lucrat în atelierul de traducere al masteratului de scriere dramatică cu studenții Universității de Arte din Târgu-Mureș. Știam că textele Elisei Wilk poartă o încărcătură sentimentală puternică, că tratează probleme sociale acute, apelând la empatie în sensul cel mai bun al cuvântului și provocând prin umor fin, cu ajutorul unui limbaj poetic.
Dispariții însă a fost o experiență aparte. Efectul nu s-a datorat numai faptului că cea de-a zecea ediție a proiectului Dialog intercultural prin prisma teatrului contemporan al Studioului Yorick a propus o temă foarte personală pentru mine: emigrarea și soarta celor rămași acasă. Și cele două creatoare invitate să participe la realizarea a două spectacole - unul în limba română și celălalt în limba maghiară - care să trateze problema din perspective diferite, Réka Kincses și Elise Wilk, și-au expus într-o oarecare măsură traumele și experiențele personale. Din cauza plecării masive a populației germane, Brașovul natal al Elisei Wilk s-a schimbat radical față de cum a fost în copilăria ei, iar Réka Kincses, născută și crescută la Târgu-Mureș trăiește și creează acum în Berlin. Din cauza disparițiilor din cercul meu de prieteni, și eu am acum o vastă rețea internațională de cunoștințe și apropiați, dar foarte puțini oameni dragi în existența mea cotidiană.
Am putea spune deci, că prin teama emigrației din Dispariții autoarea a ieșit din zona ei de confort, din lumea adolescenților traumatizați și a adulților nedumeriți, care se reflectă, ca într-o oglindă distorsionată în anxietățile și eșecurile generației tinere. Dar, după cum spuneam, schimbarea nu este numai tematică. Caracterul dramatic-cathartic aparte al acestui text provine din împletirea originală a unor forme de expresie și caracteristici lingvistice și de gen, care potențează posibilitățile dramei. Participând la mai multe reprezentații ale spectacolului realizat la Yorick, am fost martora reacției unor spectatori de vârste diferite, cu orizonturi de așteptare variate, care, ca și mine au rezonat profund la situațiile și legăturile umane trasate în dramă. Așa că recunosc: citind textul am plâns cu poftă - dacă se poate imagina așa ceva - și în același timp am și râs cu o strângere de inimă puternică, cu sentimentul că ridicolul și tragicul s-au amestecat iremediabil.
Curgerea ireversibilă a timpului este un leitmotiv important al textului. Povestea s-ar fi putut întrupa și într-un roman amplu: parcurgem istoria unei familii de sași din Transilvania de la sfârșitul celui de-al doilea război mondial până la 2007, anul aderării României la UE. Caracterul epic-narativ se manifestă și în monologurile unor personaje moarte, care se sustrag prin narațiunile lor atotștiutoare legilor naturii și spun povestea celor vii cu o detașare și compasiune derutantă. Scenele dramatice înserate printre monologuri au o tensiune dramatică puternică, uneori valori tragice sau comice intense, contrapunctând nostalgia povestirii.
Dar valoarea și provocarea cea mai mare a dramei este limbajul poetic și structura lingvistică originală. Imaginile evocativ-sinestetice cu valori metaforice, cum ar fi albul zăpezii și al gheții sau mirosul cadourilor din Germania creează un univers de stimuli capabili să declanșeze reacții emoționale puternice. Dispariții nu discută marile schimbări istorice sau sociale în termeni polemici, sugerează doar prin micro-stimuli de natură poetică efectul lor asupra oamenilor. Marile tragedii apar ca umbra întunecată a lupului negru, care traversează calea personajului în noaptea anului nou. Lupul prevestitor nu provine dintr-o legendă veche săsească, ci din imaginația autoarei, care construiește o istorie personală din fragmente senzoriale aparent triviale cum ar fi pungile de plastic cu imagini de palmieri, ca semne ale prosperității subite și înșelătoare imediat următoare schimbării din 1989.
În timp ce imaginile și metaforele apelează la simțuri, amintiri și experiențe proprii, curgerea fără semne de ortografie și majuscule a textului provoacă cititorul, actorul sau traducătorul să-și impună propriul ritm al propozițiilor, propria structurare de accent și intonație - totul devenind astfel și mai personal. Textul se interiorizează deci și mai mult, ne obligă la reconstrucție, așa cum ne provoacă la interpretare și deslușire și jungla relațiilor familiale și emoționale create în timp și spațiu între personaje. Jocul dintre spațiu și timp este accentuat de indicațiile referitoare la anotimpul în care ne aflăm: pare să fie mereu iarnă, dar în monologuri se vorbește și despre veri trecute. Scena zilei de naștere a lui Kathi de la început și cea finală, a Crăciunului din 2007 par să închidă un ciclu temporal absurd și repetitiv în care speranța se leagă de tărâmuri îndepărtate accesibile doar prin suferință și renunțare.
În poveștile de viață ale personajelor din Dispariții nevoia lor de a-și decide propria soartă pare să distrugă mereu legăturile umane. Iluzia unei vieți mai bune provine din promisiunea necunoscutului. Dar odată atins, necunoscutul se revalorifică și de cele mai multe ori se devalorizează, ca produsele ieftine de pe rafturile magazinelor germane, primite în copilărie ca daruri prețioase în pachetele venite de la rudele emigrate. Sau nici nu poate fi atins cu adevărat, ca luminile de pe malul celălalt al Dunării, în visul repetitiv al lui Rainer. Personajele revenite din moarte se luptă cu timpul și cu spațiul, - stau în geamul unei case din orașul natal în timp ce trupul lor neînsuflețit zace în Siberia sau în Germania - dar nu pot rezista puterii evocatoare a memoriei și gândului, trebuie să rămâne printre cei vii.
Atenția pentru detaliu a autoarei, care s-a documentat profund pentru acest text despre istoria recentă și contemporană a sașilor din România, s-a manifestat în corecturile survenite în procesul de repetiții: vârsta exactă a unui personaj sau ziarul citit zilnic de Edgar în Germania. În prima variantă era Die Zeit, un săptămânal cu inclinații mai curând liberale, care a fost apoi schimbat cu cotidianul de orientare conservatoare Die Welt. În textul final al dramei acesta este singurul cuvânt în limba germană.
****
Világ és idő - Elise Wilk Eltűntek című drámájáról
Most is emlékszem hogy hatott rám első olvasáskor Elise Wilk Eltűntek című drámája. 2019 márciusában jutott el hozzám, Sebestyén Aba rendező kérésével együtt, hogy fordítsam le magyar nyelvre. Nem ez volt az első találkozásom egy Elise Wilk szöveggel, és nem ez volt az első fordítás sem: A zöld macska, a Papírrepülők, a Csütörtökön történt és az Exploziv mind kihívásokat és elégtételeket is jelentettek, függetlenül attól, hogy egyedül fordítottam vagy a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaírás magiszteri szak hallgatóival együtt, a drámafordító műhely keretén belül. Tudtam, hogy Elise Wilk drámáinak általában nagy az érzelmi töltete, hogy aktuális társadalmi kérdéseket feszegetnek sajátos humorral és költői nyelvhasználattal.
De az Eltűntek különleges élmény volt. Hatása nem csupán annak köszönhető, hogy a Yorick Stúdió Kultúraközi párbeszéd a kortárs dráma tükrében című projektjének tizedik kiadása olyan témát javasolt, amely engem is személyesen érint: a kivándorlás és az otthon maradás témáját. Ez a javaslat a két, különböző nézőpontból induló előadás - egy román és egy magyar nyelvű - létrehozására meghívott alkotó, Kincses Réka és Elise Wilk számára is a személyes traumák és élettapasztalatok feldolgozását jelentette. Az erdélyi szászok kivándorlásának következményeként Brassó, Elise Wilk szülővárosa már egyáltalán nem ugyanolyan, mint gyerekkorában volt, a Marosvásárhelyen született és nevelkedett Kincses Réka pedig jelenleg Berlinben él és alkot. Saját családi és baráti köröm eltűnéseinek köszönhetően mára én is gazdag nemzetközi kapcsolathálóval rendelkezem, de mindennapjaimból hiányoznak a nekem kedves emberek.
Azt is mondhatnánk, hogy a személyesebb hangvételű Eltűntekben a szerző kilépett saját komfortzonájából, a sérült tinédzserek világából, ahol a felnőttek a fiatal generáció szorongásainak és kudarcainak görbe tükrében látják saját magukat. De, amint azt már jeleztem, a változás nem csupán a témaválasztásban érzékelhető. Ennek a szövegnek a katartikus drámaisága olyan formai és műfaji kifejezési eszközök sajátos összefonodásából ered, amelyek fokozzák a dráma lehetőségeit. Többször megnézve a Yorickban készült előadást, nagyon különböző elvárású és korú nézőktől érkező visszajelzésekkel találkoztam, melyekből kiderült, hogy a szereplők helyzetei és viszonyai másokra is olyan megrázó hatással voltak mint rám. Ezért beismerhetem: a szöveget olvasva jóízűt sírtam - ha el lehet ilyesmit képzelni - és ugyanakkor elszoruló szívvel nevettem, azt érezve, hogy a nevetségesség és a tragikum kibogozhatatlanul és örökre összekeveredtek.
Az idő megállíthatatlanul könyörtelen folyása fontos motívuma ennek a szövegnek. A történet akár egy hömpölygő nagyregényben is megjelenhetett volna: egy erdélyi szász család története elevenedik meg, a második világháború végétől 2007-ig, Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozásának évéig. Az epikus-narratív jelleg a halott szereplők monológjaiban is megnyilvánul, akik mindentudó elbeszéléseikben kivonják magukat a természet törvényei alól, és az együttérzés és távolságtartás zavarba ejtő keverékével beszélnek az élőkről. A monológok közé ékelt, néha tragikus máskor komikus töltetű drámai jelenetek erős feszültsége ellenpontozza az elbeszélés nosztalgiáját.
De ennek a drámának a legkomolyabb értéke és kihívása a költői nyelv és az egyedi nyelvi szerkezet. Az olyan szineztétikusan érzékletes nyelvi képek, mint a mozgásokhoz társuló hó vagy a jég fehérje, vagy a Németországból kapott csomagok illata az érzelmi reakciók kiváltására alkalmas, komplex érzetvilágot teremtenek. Az Eltűntek nem vitatkozó formában közelíti meg a nagy történelmi és társadalmi fordulatokat, hanem inkább az emberekre gyakorolt hatásokat érzékelteti költői jellegű finom utalásokkal. A nagy tragédiák úgy jelennek meg ebben a világban, mint a szilveszter éjszakáján a szereplő előtt átsuhanó fekete farkas. A vésztjósló farkas nem egy régi szász legendából származik, hanem a szerző képzeletének szüleménye, aki olyan, látszólag jelentéktelen érzéki töredékekből épít fel magánmitológiát, mint az 1989-as változás után remélt azonnali jólét illuzióját jelképező pálmafás nejlon-szatyrok.
Míg a képek és metaforák az érzékekhez szólnak, személyes emlékeket és tapasztalatokat idéznek, a szöveg írásjelek és nagybetűk nélküli folyása kihívást jelent az olvasónak, színésznek vagy fordítónak. Arra kényszeríti, hogy saját ritmusába rendezze a mondatokat, saját szerkezetet, hangsúlyt és hanglejtést találjon - ettől pedig minden még személyesebb lesz. Egyre jobban elsajátítjuk a folyamatos átépítésre kényszerítő szöveget, ugyanúgy, ahogy a szereplők között térben és időben kialakuló emberi és családi viszonyok dzsungelében is folyamatos értelmezésre és megértésre kell törekednünk. Az idő és tér közötti játékhoz hozzájárul az évszakok motívuma: folyamatos tél van, miközben néha azért elmúlt nyarakra is történik utalás. Az első rész születésnapi jelenete és a zárójelenet 2007-es karácsonya mintha ciklikus, abszurd időszerkezetet kereteznének. Ebben a keretben a remény mindig csak szenvedés és lemondások árán elérhető távoli terekben létezik.
Az Eltűntek szereplőinek élettörténeteiben mindig a saját sorsuk irányításának vágya az, ami tönkreteszi emberi kapcsolataikat. A jó élet ábrándja az ismeretlen ígéretéből fakad. De abban a pillanatban, ahogy elérhetővé válik, az ismeretlen át- és gyakran leértékelődik, mint a német nagyáruház polcain legolcsóbb árucikekkben felismert egykori drága külföldi ajándékok. Vagy el sem érhető, mint a Duna túlsó partján örökké pislákoló fények Rainer visszatérő álmában. A halából visszatérő szereplők is harcolnak térrel és idővel - szülővárosuk egyik házának ablakában állnak, miközben földi maradványaik Szibériában vagy Németországban nyugszanak - de nem tudnak ellenállni az emlékezés és a gondolat erejének, ott kell maradniuk az élők között.
A szöveg megírása előtt alapos kutatási munkát folytató szerzőnek az apró részletekre kiterjedő figyelmessége a próbafolyamat során eszközölt javításokban is megnyilvánult. Pontosan kellett szerepeljen egy szereplő életkora vagy az újság, amelyet Edgar olvas Németországban. Ez az első változatban az inkább liberális irányultságú hetilap, a Die Zeit volt, majd kicserélődött a Die Welt című konzervatív napilapra. A dráma végleges változatának ez az egyetlen német nyelvű szava.
